Fordulat

* Iskola után dühöngő őrültként mentem a motoromhoz. Alig vártam, hogy szabaduljak. A szokottnál jobban untatott ma Mr. Jenkins monoton tanítása. Ideges vagyok... ideges... majd fel robbanok. Amikor ma Mr. Farazie bejött a terembe reggel azt hittem megint az illemszabályokról akar papolni. De mikor közölte, hogy Zoé kimarad a héten mivel balesete volt egy percre meghűlt a vér az ereimben. Fel is tűnt, hogy az új lány ma nincs a helyén és nem hallani a reggeli csivitelését Rosával, de nem gondoltam volna, hogy baj történt vele. Először megörültem, hogy talán a kívánságom valóra vált és elköltözött, de mikor az osztályfőnökünk azt mondta, hogy baleset érte hirtelen feldühödtem. Sose éreztem még ilyet. Aggodalom lenne?  "Koccanás volt" visszhangzott a fejemben Mr. Farazie mondata. Nem lehet. Ha megtudom, hogy valami elvetemült, őrült idióta a kocsijukba rohant megtalálom és megölöm. Nem kéne így éreznem ez iránt a lány iránt. Nem kéne féltenem. És mégis hagyom, hogy az érzéseim vezéreljenek...*

Másnap már sokkal jobb bőrben éreztem magam a tegnapi csúnya esésem után. A fejem már egyáltalán nem fájt hála a tegnapi egész napos alvásnak. Felültem, majd kinyújtóztattam merev izmaimat. Az órámra néztem, ami reggel 9 órát mutatott. Úgy döntöttem fel kelek és mozgok egy kicsit mielőtt végelgyengülésben fel nem dobom a talpam. Magamra kaptam a széken lévő nike melegítőm, majd egy pamut felsőt halásztam ki a szekrényemből hozzá. Közben megkordult a gyomrom, úgyhogy úgy döntöttem lenézek a konyhába valami harapni valóért. A konyhában anyut a laptopja előtt találtam, erősen a monitorra koncentrált.
- Jó reggelt anyu- léptem mellé, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Jó reggelt kincsem- ölelt magához- Jól aludtál? Jobban vagy?- nézett rám aggódva.
- Már sokkal jobban- néztem rá vigyorogva- nem is fáj már a fejem sem. Sőt szédülni sem szédülök.
- Ennek örülök- mondta anyu szeretettel- mit szeretnél reggelizni? Elkészítem neked- állt fel az asztaltól, majd megindult a hűtő felé.
- Hagyd csak megcsinálom én nem vagyok halálos beteg- mentem anyu után a hűtőhöz- dolgozz csak nyugodtan. Új kollekciót tervezel?- kérdeztem csillogó szemekkel.
- Jó is lenne kicsim de nem- sóhajtott nagyot majd leült vissza a laptopja elé- sajnos reklámtervet kell készítenem. Tudod ösztönözzük az embereket, hogy jobb és tágasabb lakást vegyenek- magyarázta nekem.
- Aha akkor az ingatlan bizniszen munkálkodsz- mosolyogtam rá, majd egy doboz tejet emeltem ki a hűtőből. Anyut mindig is tehetséges divattervezőnek tartottam. De sajnos az iparágba nem sikerült még betörnie. Otthon volt egy kis divatstúdiója ahova midig szívesen kísértem el, imádtam a ruháiban jönni-menni. Itt viszont egy ingatlan közvetítői cégnél kapott állást, ami most minden szabad pillanatát lefoglalja. Már nincs ideje kollekciókat tervezni. Gondolkodva léptem a szekrényhez, majd egy doboz Cini Minist a kedvenc gobanyapelyhem vettem elő. A másik szekrényből előhalásztam egy müzlis tányért és becserkésztem hozzá egy kis kanalat. Kihúztam az anyu melletti széket, majd lehuppantam mellé és falni kezdtem a reggelimet.
- Azt hittem valami értelmesebb ételt eszel reggelire drágám- szidott le anyu. Nem szerette amikor "lim-lom" kajákat eszem, mert szerinte nincs benne semmilyen tápanyag. Hát lehet, hogy nincs, de annál finomabb. Én legalább is imádom. Sokszor még éjszaka is lelopózom egy-egy tányérért.
Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna amit mond és két falással megettem a reggelim maradékát.Felálltam és a mosogatóhoz vittem a piszkos tálamat. Elöblítettem, elmostam a kiskanalat is és mindkettőt a szárítóra tettem.
- Felmegyek a szobámba- közöltem anyuval, majd a lépcső felé vettem az irányt.
- Jól van Zoé pihenj. Ha bármi baj van csak kiálts- szólt utánam.
Felértem a szobámba, majd becsuktam az ajtót magam mögött. Most mit csináljak? A tegnapi nap még csak-csak elment, mivel szinte egész délután aludtam. De most? Fél 10 van és halvány lila gőzöm sincs mit kezdjek magammal. Lecsüccsentem az egyik pihe-puha babzsák fotelembe majd az ölembe vettem a piros notebookom. Gondoltam fel nézek facebookra hátha történt valami érdekes...

*Péntek reggel a szokásos módon 8 előtt 5 perccel elindultam otthonról. Anya már rég elment dolgozni így nem volt ideje azon filózni a fia miért nem képes végre elindulni az iskolába. Elindultam az iskola felé, de hirtelen jobbra szedtem az irányt és egy hosszú utcába fordultam. Egyenesen haladtam előre, át a kereszteződéseken mit sem törődve a rám dudáló mérges sofőrökkel. A harmadik kereszteződésben balra fordultam, majd egy kis mellék utcába értem. Az utca elején nagy zöld táblán ez a felirat állt "Elizabeth Street". Tovább gurultam, majd egy nagy narancssárga színű kovácsolt vas kerítésű ház előtt megálltam. A felhajtón egy ezüst szürke Toyota Corolla állt. Mi a fenét keresek én itt? Felnéztem a nagy sárga házra, de az csendesnek tűnt. Hirtelen az emeleten felkapcsolódott egy villany. Ijedtemben leguggoltam a motorom mögé. Mit művelek? Nem kéne itt lennem. De valami egyenesen erre hozott. Ösztönösen mentem, majd Zoé háza előtt találtam magam. Persze csak egy ilyen kis városban tudhatja rögtön az ember, hogy egy új család hova költözik. Gyerünk Castiel ne legyél már beszari csengess be és kérdezd meg hogy van. Pofon nem vágnak érte. Lassan felálltam a motorom mögül, majd felsétáltam a feljárón és megálltam az ajtó előtt. Kapu telefonjuk van, nem lehet egy szegény család. Fel emeltem a kezem, hogy megnyomom a gombot, de akkor hirtelen visszarántottam a kezem. NEM! Nem szabad. Nem jöhetek csak úgy ide mintha a legjobb barátja lennék. Mégis mit mondanék, ha az édesanyja itt találna a kapu előtt? "Csókolom én Castiel vagyok és érdekel, hogy van a lánya akit amúgy utálok, de valamiért mégis vonzódom hozzá és tudat alatt nagyon dögösnek találom". Na persze kicsit se nézne idiótának. Megint hibát akarok elkövetni. Pedig már kezdtek jól haladni a dolgok. Erre tessék. Megint fejjel megyek a falnak szokás szerint. MEGINT! Most mihez kezdjek? Nem ácsoroghatom itt előbb utóbb valaki észrevesz és a végén még lebukom. A suliba nem volt kedvem menni. Nem volt hangulatom most Lys együttérzését hallgatni. Vissza sétáltam a motoromhoz, felbőgettem a motort, majd haza felé vettem az irányt.*

Már több, mint fél órája nézegettem a facebookot, de nem történt semmi. A falamra néhány osztálytársam küldött képeslapot, hogy gyógyuljak meg. Milyen aranyosak. Volt két üzenetem is így kíváncsian megnéztem ki írt. Az egyik Alexytől jött a kék hajú osztálytársamtól.
" Hé kislány jól ránk ijesztettél. Azt hittük átment rajtad egy hókotró. Na jó nem viccelődök, mert tudom, hogy biztos fáj a fejed. Remélem gyorsan rendbe jössz és hétfőn újult erővel balhézhatsz velünk :D Készülünk egy- két komiszsággal a kedves Mrs. Malone óráján ;) Sokszor puszikállak :* Alexy "
Milyen kedves ez a srác. Sikerült megnevettetnie. Van egy érdekes kisugárzása. Halvány sejtésem van arról, hogy nem a nőkhöz vonzódik, de nem ítélem el. Mert ezzel szemben nagyon cuki.
A másik üzenetre kattintottam, majd Lysander ablaka ugrott fel előttem.
"Drága Zoé.
Hallottunk a balesetedről sajnálom ami történt. Remélem nem történt nagy baj. Rábíztuk Rosára, hogy juttassa el hozzád a házit és persze adjon jelentést arról, hány darabban fekszel. Mihamarabbi gyógyulást kívánok neked. Ölellek.
Lysander"
Könnyek gyűltek a szemembe. Mindenki milyen kedves és hogy aggódnak értem. Úgy érzem nem lesz rossz ez az iskola. Máris megszerettem az osztályom. Hirtelen egy motor bőgését hallottam.
- Hát ez meg ki lehet?- álltam fel kíváncsian, majd az ablakomhoz sétáltam, de nem láttam senkit- Biztos valami idióta szórakozik- gondoltam mérgesen. Vissza sétáltam a fotelemhez, lecsüccsentem és ismét magam elé vettem a notebookom és böngészni kezdtem az interneten...





 
Folyt köv :)