Gyűlnek a vihar felhők

Reggel frissen és üdén keltem. Az esti elhatározásom felállította a már lassan földre roskadó önbecsülésem. Ránéztem az órámra. Fél 7-et mutatott... tehát még van egy órám elkészülni. A szekrényemhez léptem, hogy kiválasszak valami laza ruhát ami mégiscsak előnyössé teszi kissé előnytelen testem. Egy testre simuló fehér hosszú ujjú felsőt választottam, mely kicsit megmutatja a dekoltázsom, hozzá egy csőszárú fekete farmert és a kedvenc magassarkú bokacsizmám választottam. A hajam kimostam és beszárítottam így laza loknikban hullott a hátamra. Beletettem egy masnis csatot és a kedvenc kristály karkötőm vettem fel, amit aputól kaptam a 16.-ik szülinapomra. A tükörhöz lépve még elégedett is voltam magammal. Laza sminket dobtam fel ráadáskánt. A szemhéjamra barna színt vittem fel, ami szépen kiemeli nagy aranybarna szemeimet majd egy kis szempillaspirállal igéztem meg a tekintetem.  Lerohantam a lépcsőn, gyors puszit nyomtam anyunak, majd elindultam a suli felé. Az iskola kapujában találkoztam az osztálytársaimmal, mint mindig a szokásos helyükön a lépcsőn bandáztak. Rosa boldogan integetett amikor meglátta, hogy közeledem, ugrálva sietett elém és megmutatta a plakátot amit a kezében tartott. Egy Evanescence koncert plakát volt és megkért, hogy menjek el vele. Persze örömmel bólintottam rá, bírtam azt a bandát és imádtam Amy Lee gyönyörű hangját. A fiúk azon tanakodtak, hogy mivel zavarják meg a mai biológia órát. Mrs. Malone a biológia tanárunk, kis termetű, zömök nő. Rövid platina szőke haját rengeteg zselével "állította" így elég érdekesen festett. A fiúk persze ebben poént találtak és örömmel fikázták a tanárnő "hajstílusát". Legtöbbször kis japán kakasnak meg tarajos gőtének csúfolták. A fiúk és az ő baromságaik... A csengő hangosan szólalt meg, mi pedig riadtan emeltük fel a fejünket a beszélgetésből. Elrohant az idő máris kezdődött az első óra ami matematika volt Mr. Jenkins-el. Hurrá! Már javában számoltuk a kör térfogatát és területét, amikor kivágódott az ajtó és Castiel esett be rajta. Mr. Jenkins idegesen nézett rá.
- Castiel mégis mit képzel magáról? Magának nem kell pontosan beérnie az órákra? Egyéni óra rendje van, vagy úgy gondolja, hogy a tanárok a maga elvárásai szerint táncolnak vagy mi?
- Örüljön Mr. Jenkins, hogy egyáltalán beértem az óra felére- nézett gúnyosan a tanárra, a fiúk pedig őrült füttyögésben törtek ki.
- Nektek ez vicces? Na meglátjátok ki nevet a végén! Lapokat elő, Castiel maga pedig tűnjön kifelé az órámról!- üvöltötte teli torokból Mr. Jenkins. Az osztály előbb kővé dermedt, majd egy emberként szisszentek fel.
- Ezt szívtuk- csapott a homlokára bosszúsan Alexy a hátsó sorban.
Én önelégülten mosolyogtam, mivel tudtam az anyagot. Castiel tekintetet rám villant és abban minden volt csak kedvesség nem. Az arcomról rögtön lehervadt a mosoly. Basszus, most meg mi van? Castiel megfordult és és hatalmas durranás kíséretében csapta be az ajtót maga után. Mr. Jenkins lediktálta a feladatokat és miközben neki láttam gyors pillantást vetettem az osztályra. Jason és Will kétségbe esetten lapozgatták a könyvet a pad alatt. Látszott rajtuk, hogy halvány lila gőzük sincs arról, hogy hol keressék az anyagot. Amber a körmét reszelte kicsit sem érdekelte a dolgozat. A másik oszlopban ülő barna hajú Melody a lapjára hajolva szorgosan körmölt. A hátsó sorban Alexy a tesója Armin is a magas kreol bőrű Dajan a padon feküdtek. Dakota, Jade és Dave csákót hajtogattak a dolgozatos lapjukból és a fejükre téve vigyorogtak. Lysander Castiel legjobb barátja az Ipodját hallgatva rágózott. A vörös hajú Iris a mellette helyet foglaló lila hajú lány Viola toll sercegés közepette írták a dolgozatot. A magát mindig lazának mutató Kim pedig magán forgott körbe- körbe azt nézve, hogy kitől tudna segítséget kérni. 4 ember pedig hiányzott ma, megfáztak vagy mi. Szerencséjük volt. Rosa kétségbeesetten nézett rám, hogy segítsek. Gyorsan megírtam a dolgozatom, majd Rosának is lesúgtam a megoldásokat.
- Köszi Zoé örök hála- nézett rám miután kiment Mr. Jenkins.
- Igazán nincs mit- mondtam neki és éreztem, hogy mi ketten jó barátnők leszünk. Az ötödik óra után, ami info volt ( természetesen szerencsétlenkedtem egy sort az excellel) megálltam a szekrényem előtt, hogy berakjam a könyveimet. Amikor bezártam az ajtóm a szemem sarkában megláttam, hogy valaki áll mellettem. Oldalra pillantottam és megláttam Castielt. Lazán támaszkodott a szomszédos szekrénynek, a haja összekuszálódva lógott a szemébe és az arcába, rágójét hangosan csattogtatta, szürke szeme szikrákat szórt.
- Jól szórakoztál az első órán Zoé?- tette fel gúnyosan a kérdést.
- Izé... Castiel figyelj én nem rajtad nevettem- néztem rá félelemmel. Ahogy ott állt a szívem őrült iramban vert és aig kaptam levegőt.
- Na persze- nézett rám villogó szemekkel majd hirtelen mindkét karjával kicsapott mellettem és a szekrényhez szorított.- Vigyázz kislány, mert én vagyok a rossz fiú tudod. Akiért képes lennél tűzbe menni és akitől anyuci eltilt.- nézett mélyen a szemembe fölényesen. Éreztem, ahogy az ajka súrolja a fülem és a lehelete csiklandozz. A térdem remegett azt hittem összecsuklom. Castiel lassan haladt lefelé az arcomon, majd végig a nyakamon. Egy percre azt hittem, hogy megfog csókolni amikor ajkaival fölfelé kezdett indulni az én ajkaim felé. Akkor ellökte magát a szekrénytől és megindult kifelé, majd eltűnt az ajtón át. Csak néztem utána tágra nyílt szemekkel, elakadó lélegzettel.

Folyt köv :)