A nap viszonylag gyorsan eltelt. Megismertem az osztálytársaimat akik ránézésre mind rendesek voltak és hiába kívülállóként érkeztem a nap végére mindenkivel sikerült pár szót váltanom. Össze ismerkedtem a tanáraimmal is akik szintén lelkesen fogadtak, kivéve a tesitanárt aki rögtön 10 sulikörrel kezdett és nem fogadta el az "új vagyok ez az első napom itt" magyarázatomat, mivel szerinte futni mindenki tud... A második körtől már kidőltem, mire a szőke hajú osztálytársam (azt hiszem Ambernek hívják) hangosan kiröhögött. Délután kifelé tartva az osztályomba ütköztem.
- Hé Zoé- kapott el Lysander- megyünk moziba nem jössz velünk?
- Ööö...izé... rendesek vagytok, de tanulnom kell holnapra be kell hoznom a lemaradást- tétováztam Lysander ölelésében.
- Némán kaptunk még egy strébert az osztályba- vihogott fel mellettem Armin (azt hiszem így hívják). Megtudtam róla, hogy Alexy ikertesója és nagyon játékfüggő szóval egyértelmű, hogy a tanulás hidegen hagyja.
- Hagyd csak, az új lány nem kíván a körünkben mozogni- nézett rám gúnyos mosollyal Castiel.
Ajj Istenem, hogy lehet valaki egyszerre ultra jó pasi ugyanakkor meglepően goromba és lenéző?
- Van nevem is Zoé- néztem rá haragosan.
- Persze, persze na fiúk tiplizünk?- csapott rá Armin hátára aki ettől majdnem lefejelte az ajtót. - Te pedig új lány csak menj könyveket bújni- majd rám kacsintott mire a fiúk mind felröhögtek, majd kiléptek az ajtón és elhúztak. Én meg a döbbenettől tátott szájjal álltam az ajtóban és néztem utánuk.
Hogy lehet ilyen szemét? Fortyogott bennem a tehetetlen düh és forró könnyek marták a szemem. Legszívesebben úgy beolvasnék neki, de amikor meglátom elvesztem a fonalat és meg sem tudok szólalni. Na szép mondhatom! Egyszer az életben tetszik egy fiú, ő pedig már az első nap eldöntötte, hogy pokollá teszi az életem. Miért is lenne másképp? Nem is én volnék, ha nem történne körülettem valami furcsaság. Épp ez az... különös az egész. Mit ártottam neki? Hiszen nem is ismer! Hogyan alkothat rólam véleményt egy pillantás alatt? Reggel megkérdezem mi a baja velem. Igen! Kerek-perec elé állok és a szemébe mondom, hogy szálljon le rólam. Nagyot sóhajtva indultam el az időközben értem érkező anyuhoz. Haza érve felrohantam a szobámba. Miért is hittem, hogy a dobozok maguktól kipakolódnak? Így hát neki álltam kipakolni a dobozaimat, majd megírtam a magyar és matek házimat. Este felé úgy gondoltam, hogy ennél okosabb már úgysem leszek úgyhogy leültem a notebookom elé. A közösségin 15 felkérésem volt mind az osztálytársaimtól. Lehet nem is lesz olyan rossz ez az új suli? Az biztos, hogy már megérte ide jönni...Castiel húúú és húúú még mindig. Rákerestem az adatlapjára és láttam, hogy rengeteg ismerőse van, a legtöbb pedig lány és az üzenőfala tele van szívecskékkel... Nocsak népszerű? Ki gondolta volna? Hol is érdekelhetném én egy ilyen srácot? Amúgy is full bunkó velem... na mindegy inkább úgy döntök nem veszek tudomást róla és a reggeli kis " elé állok és kerek-perec megkérdezem mi baja velem" akciómat is elhalasztom. Leoltottam, a lámpám és ágyba bújtam...
Folyt. köv. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése