- Hát itt vagyunk- csatolta ki anyu a biztonsági övet és felém fordult. - Zoé kísérjelek be?
- Jó ég anyu dehogy még csak az hiányzik, hogy kiszúrják, hogy az anyukám kísér kézen fogva, mint egy 5 évest!- förmedtem rá anyura úgy, hogy szinte levegőt se véve, vörös fejjel hadartam a magamét.
- Jól van, rendben ne ölj meg. Vigyázz magadra tudod, hogy szeretlek!- ölelt magához gyorsan anyu, majd engedte, hogy kikászálódjam a kocsiból- 1-re itt vagyok érted.
- Rendben anyu, szia- majd sarkon fordulva szembe rohantam a végzetemmel. Egy vörös hajú srác épp egy motorral fordult elém úgy, hogy kis híján elsodort magával.
- Hé te nem látsz a szemedtől?- ordítottam a srác után, aki meg se hallva mindezt tovább hajtott. Remek, gondoltam...Jól kezdem az első napom. Már mindegy lett volna ha elcsap. Bent úgyis meghalok. Ez legalább gyors lett volna és kevésbé fájdalmas, mint az, hogy besétáljak az ajtón. Felvettem a földre ejtett táskám, majd megindultam a bejárat felé...
Belépve a suli tök átlagosnak tűnt, de jóval kisebb, mint az előző ahova jártam. Bár úgy tűnik nagy igényt fordítanak erre az apró iskolára. A falak frissen festve, a padló stílusos csempével borítva, az ajtók strapabíró fenyőajtók. A portán útbaigazítást kértem azt igazgatóiba, ahol örömmel köszöntött az igazgatónő, majd megkaptam az órarendem és el irányítottak a 14-es tanteremhez.
Ahogy beléptem az ajtón megfagytam a döbbenettől. A teremben mindössze 15-en tartózkodtak, de volt olyan felfordulás, mintha ledőltek volna a korlátok az állatkertben és a dühös őrült pusztításba kezdtek volna. Az egyik szőke lány peckesen nézegette magát a tükörben, míg egy fura (kék?!) hajú srác ki nem kapta a kezéből és el nem kezdte utánozni. Akkor a lány felállt, torka szakadtából elkezdett vele ordítani, majd a keze ügyébe eső vaskos könyvvel teljes erejéből elkezdte püfölni a srác fejét?! 3 srác épp a tanári széket szedték darabjaira miközben azon vihogtak, hogy most mennyire kiszúrnak a történelem tanárral. Hirtelen magamhoz tértem és gyors léptekkel megindultam papírgalacsinok kereszttüzében az első padban kiszemelt üres helyhez, amikor megbotlottam egy földre dobott táskában és majdnem óriásit repültem.
- Hé, te mi a francokat bénázol itt?- mordult rám egy mély hang, megfordultam, hogy szólhassak pár szót, amikor óriásira kerekedett a szemem. Azzal a sráccal találtam magam szemben, aki reggel majdnem elgázolt a motorral, felismertem a pulcsiját, egy fekete bő fazonú kapucnis Metallica felső volt rajta. Amikor lenéztem rá a földbe gyökerezett a lábam. Hihetetlen szürke szemek meredtek rám gúnyosan. A döbbenettől levegőt se kaptam. Ilyen helyes fiút életemben nem láttam még. Bevallom soha nem voltam még szerelmes. A régi sulimban voltak ugyan helyes srácok, de nem figyeltem fel rájuk. De ekkor úgy éreztem, hogy a világvégére is elmennék ezzel a fiúval akinek még csak a nevét sem tudom. A gyomromban milliónyi lepke egyszerre kezdett el verdesni, a szívem úgy vert, mint egy kolibri szárnya és a pír erősen öntötte el az arcom.
- Na mi lesz már. Meddig ácsorogsz még itt?- meredt rám lenéző pillantással. A rózsaszín köd ami eddig körül vett, hirtelen eloszlott a fiú "kedves" megnyilvánulása után és képes voltam újra vissza térni a valóságba...
- Ööö... izé...ne haragudj nem akartam a táskádba rúgni- hebegtem zavartan. Te jó ég! Azt sem tudom mit mondjak....
- Jó, jó oké csak mozdulj már innen valamerre- lökött arrébb, majd átfurakodva kiviharzott a teremből én pedig a döbbenettől még pislogni sem tudtam.
- Biztos te vagy az új lány- nézett rám egy hasonlóan helyes fehér hajú srác- Én Lysander vagyok, a barátom Castiel, ne aggódj néha kicsit bekattan, többnyire mindenkivel ilyen... ő a "helyi rossz fiú" ha érted mire gondolok- kacsintott rám barátságosan. Kedves srácnak tűnt fehér haja rakoncátlanul lógott az arcába, de a szeme még inkább felkeltette a figyelmem ugyanis az egyik zöld a másik sárga volt. De kedvesen nézett és a szemében vidámság bujkált.Az öltözködési stílusa érdekes, mondhatni egyedi volt a régi viktoriánus ruháiban, amilyet már csak kultusz filmekben lát az ember.
- Ööö igen, Zoé vagyok, nem akartam bajt a barátoddal tényleg nem vettem észre a táskáját- pirultam el fülig, zavaromban egyik lábamról a másikra álltam.
- Ne aggódj majd megnyugszik, Üdv közöttünk- nézett rám vidáman, majd leült a helyére. Gyorsan lehuppantam az első padba és bedugni készültem az Ipodom fülhallgatóját amikor egy lány ugrott hirtelen mellém.
- Szia, biztos te vagy az új lány én Rosalia vagyok, aranyos a pólód- mutatott a Snoopy-s pólómra, majd gyorsan leült a mellettem lévő székre. Majd nyílott az ajtó és egy középkorú férfi lépett a terembe naplóval a kezében.
- Gyerekek üljetek le szólt a csengő.- mondta barátságosan majd megindult a tanári asztal felé.
- A csengő a tanárnak szól- ordította be oldalról egy srác.
- Jason ne ordíts és a csengő mindenkinek szól, majd hirtelen meglátta a három lábon billegő széket. Jason és Will ez biztos a ti művetek volt- rázta a fejét majd inkább felült az asztalra. Nyílott az ajtó és Castiel lépett a terembe, rám nézett, találkozott a tekintetünk ekkor gúnyosan elmosolyodott én pedig lesütöttem a szemem. Nagyon jól nézett ki. Fekete csőszárú farmert viselt a fekete pulcsijával, a karján egy fekete motoros dzseki lógott. Vörös vállig érő haja kócosan, rendezetlenül állt szürke szeme huncutul csillogott.
- Castiel örülök, hogy megtisztelsz a jelenléteddel- nézett rá a férfi akiről kiderűlt, hogy ő a történelem tanár és egyben osztályfőnök is Mr. Farazie.
- Jól van gyerekek a mai órán bemutatnék nektek egy új diákot aki a második félévét itt kezdi nálunk. Zoé kijönnél bemutatkozni?- nézett rám biztatóan.
Ó te jó Isten ez mindenki előtt le akar égetni...
Folyt köv. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése